Csitt, ne beszélj,
Többé ne mondj semmit.
Csitt, ne beszélj,
Minden hasztalán már.
Most már mennem kellene,
Mert ami végül megmaradt nekem:
Egy maroknyi szomorúság és bánat.
Elég, ne beszélj tovább!
A szavak csak megsebeznek.
Szemeid azt mondják,
Ez már nem boldog szerelem.
Azonban minden, mit adtam neked,
Lelkem dalai, a törött dallamok,
Mind szívemből eredtek.
De te egy nap
Egyedül hagytál az úton.