Die Geister die ich rief [Hungarian translation]

A sorsom egy üres lap volt,

A papír olyan türelmes tud lenni.

Elegem volt ebből a várakozásból,

Hetek óta semmi nem jutott eszembe.

A szobám sötétjébe meredtem,

Órák múlva végre elaludtam.

Az álmom mélyéből jöttek

És bemásztak a szívembe.

Hirtelen a fantáziámban voltak,

De megvolt az áruk.

Nem látod a szellemeket, amiket megidéztem?

Éjjel jöttek, miközben aludtam.

Itt a sötétben túl nagyok lettek.

A szellemek, amiket idéztem, már nem hagynak békén.

Egy egyezséget kínáltak nekem,

Habozva egyeztem bele.

Ha el is vesztettem az eszem,

Híresebb akartam lenni.

Ezért adták nekem ezt a dallamot,

De megvolt az ára.

Nem látod a szellemeket, amiket megidéztem?

Éjjel jöttek, miközben aludtam.

Itt a sötétben túl nagyok lettek.

A szellemek, amiket idéztem, már nem hagynak békén.

Öntik, egyre öntik, Új meg új patak,

Mind nyakamba öntik, Ezer (fekete) zuhatag

Mester, halld a hangom, nagy a baj, gyere:

Szellemet idéztem, s nem bírok vele.*

Nem látod a szellemeket, amiket megidéztem?

Éjjel jöttek, miközben aludtam.

Itt a sötétben túl nagyok lettek.

A szellemek, amiket idéztem, már nem hagynak békén.

A szellemek, amiket megidéztem, már nem hagynak békén.

* Goethe: A bűvészinas