Appunti e note [Hungarian translation]

Jegyzeteket és hangjegyeket írok, többé-kevésbé fájdalmasakat

Kezdő traktusokat bármely műfajban, ahogy épp a pillanat hozza

Életmorzsákat, miket nap, mint nap gyűjtök össze

Dolgokat, mik néha körülöttem történnek

Félreteszem az érzelmek minden töredékét,

Melyek egy dalba foglalva végzik majd

A gondolatok sokasága zuhogó eső gyanánt, megállás nélkül zakatol az elmémben

A szavak és a zene e kavargó árja

Ami, ha jól célzok, egyenest a szívbe talál

Jegyzeteket és hangjegyeket írok hivatásként

És, ahogy láthatjátok, nagy örömet lelek benne

Én mindig itt vagyok

Ezzel a meggyőződéssel, ami a sajátom

Minden szeretettel, amit idebent őrzök

És még valamivel, amit nem tudok elmagyarázni

Én mindig itt vagyok

Az (az ember), aki elnyújtja kicsit a napot

Eget rabolván a naplementétől

Hogy még egy kis fényt szerezzek magunknak, csak még egy kicsit…

Ki tudja, mi az, amit folyton-folyvást keresek

Azokon a bizonyos földtől holdig tartó utazásokon

Ki tudja, miért nem tudok soha megállni,

Még egy kényszerleszállás után sem

Talán, mert mind új történet mélyén

Hiányzik egy kifejezés, amit még nem jegyeztem le

Én mindig itt vagyok

Ezzel a meggyőződéssel, ami a sajátom

Lábakkal, mik a szelet követik

És kezekkel, mik készek megragadni abból egy keveset

Én mindig itt vagyok

Az (az ember), aki elnyújtja kicsit a napot

Eget rabolván a naplementétől

Hogy még egy kis fényt szerezzek magunknak, csak még egy kicsit…

Amíg csak élek, amíg csak bírom

Odaadom, amim csak van

Én mindig itt vagyok

Ezzel a meggyőződéssel, ami a sajátom

Minden szeretettel, amit idebent őrzök

És még valamivel, amit nem tudok elmagyarázni

Én mindig itt vagyok

Az (az ember), aki elnyújtja kicsit a napot

Eget rabolván a naplementétől

Hogy még egy kis fényt szerezzek magunknak, csak még egy kicsit…

Igen…