Egy ismeretlen hang szólított
A toronyból, ahol senki sem élt
Az erdőn túl
Amelyben semmi sem élt
Egy álombéli hívószó, oly gyönyörű
Mint az éj királynőjének hangja
Felébredtünk és láttuk a Holdat
Valamennyire eltakarták a sötét felhők
Hideg volt és nedves
Az utunk a birodalomba
A meg nem született gondolatok birodalmába
Végre látjuk, hogy mi szólított minket,
Mert követtük ma este a hangot...