À ma femme [Hungarian translation]

Amikor a számtalan megélt évszakok

Arcunkon és homlokunkon

Vájnak majd mély barázdákat..

Ráncokat ...

Amikor gyermekeink felnőnek

A fészekből kirepülnek

Ernyedt szívünkben hagyva az

Ürességet..

Amikor mozdulataink annyira lelassulnak..

Hogy észlelni fogjuk az idő múlását..

Különös furcsa módon..

Kristálytisztán...

Amikor már nem lesz jövőnk

Felkavarjuk az emlékeket

Azt a területet, mely nem válhat

Sivárrá...

Amikor ráérős és bizonytalan léptekkel

Kerteket látogatunk

Melyek díszítettek, akár a homlokunk

Zúzmarával

Amikor ezernyi erőfeszítés árán

Valószínűleg még mindig igyekszünk

Inkább agyon ütni a holt időt ...

Mint megélni...

Amikor a továbbiakban, már nem leszünk

Egyébb mint két céltalanul összekötött szív

Szánakozással nyitjuk majd ki

A könyvet...

Amelyben irva vagyon évek hosszú során

Mindenidőknek megannyi oldalán

Ahonnan egy szó hiányzik ugyan..

"Folytatódik"...

Amikor utam végére érkezten

Befogadásra kész az ismeretlen

Nézni foglak elveszetten..

Falfehéren...

Amikor meglátom a szemedben

Hogy ezentúl, szerelmünk nélkül

Napjaid soha már nem lesznek

Ugyanolyanok...

Amikor már nem lát semmit a szemem

Amikor a kezedet keresi a kezem

Azon az órán, amikor szólalni

Nehéz...

Miután Istent magamhoz veszem

Mielőtt végleg lehunyom szemem

Még egyszer, ha képes leszek

Búcsúzóul azt mondom neked

Szeretlek...