A különbséget köztem és közted
Nem értettem meg igazán pontosan
(Én és te)
A kettő közül az egyik tudja, hogyan okozzon fájdalmat Magának, a másik kevésbé, hát (igen)...
(Én és Te)
Ő épp, mintha az ellentéte lenne
Én elveszem a részletekben és a rendetlenségben, te nem
És félek a múltamtól és a te múltadtól, de te nem
(Én és Te)
Olyan világos
És (mégis) nehéznek tűnik
Az életem
(Sok) álmatlanságot okoz, mindig
Megérteti velem, hogy
A különbség köztem és közted nyilvánvaló
Aztán azt kérdezed, hogy vagyok
És a mosolyod véget vet a szenvedésnek és a kérdéseknek
Arról, hogy jól vagyok-e, rosszul érzem-e magam, gyötröm-e magam, kérdezgetem-e magamtól, hogy: Miért?
A különbség köztem és közted
Hogy vagy?
Jól.
Én hogy vagyok?
Mittudomén.'
(Én és Te)
Az egyik azon nevet, hogy milyen, a másik sír, amiért nem olyan
Én meg azt gondolom, ez biztos (valami) tévedés lesz
Nekem sok kétségem van, egy pint söröm és néhány barátom
Neked pedig sok kérdésed, néhány a legrosszabb fajtából, biztosíthatlak.
(Én és Te)
Magától értetődő.
Ne akarj elmenni...
Az életem
(Sok) álmatlanságot okoz, mindig
Megérteti velem, hogy
A különbség köztem és közted nyilvánvaló
Aztán azt kérdezed, hogy vagyok
És a mosolyod véget vet a szenvedésnek és a kérdéseknek
Arról, hogy jól vagyok-e, rosszul érzem-e magam, gyötröm-e magam, kérdezgetem-e magamtól, hogy: Miért?
És ha az élet időről-időre elsöpörné
E felesleges bizonytalankodást"
Nem mondanám el neked.
De ha egy szép napon igazán elkezdenék élni
(És így) Minden szomorúság véget érhetne
Hozzád jönnék.
Aztán azt kérdezed, hogy vagyok
És a mosolyod véget vet a szenvedésnek és a kérdéseknek
Arról, hogy jól vagyok-e, rosszul érzem-e magam, gyötröm-e magam, kérdezgetem-e magamtól, hogy: Miért?
A különbség köztem és közted
Hogy vagy?
Jól.
Én hogy vagyok?
Mittudomén.''
(Én és Te)
Az egyik azon nevet, hogy milyen, a másik sír, amiért nem olyan
És azt gondolom, ez csodálatos
És azt gondolom, ez csodálatos