Hopeless Wanderer [Hungarian translation]

Hallottál engem,

A sűrűből jöttem - én döntöttem.

A menedék árnyékot adott,

De a sötétben névtelen vagyok.

Hadd motoszkáljon ez a fejemben,

És majd a szavaidra emlékszem.

Egy ködös elme és nehéz szív,

Ez maradt, de tudtam, az újrakezdés hív.

Amikor elhamvad a reményed,

De a vágyaid még élnek,

Ne tarts üveget a lángok fölé,

Nem fagyhat a szíved kővé!

Majd a nevedet kiáltom,

Majd az utad megmutatom.

De ölelj erősen, csak ölelj erősen,

Egy vándort, aki reménytelen.

Ölelj erősen, csak ölelj erősen,

A vándort, aki reménytelen.

Sokat küzdöttem az ifjúságommal,

Annyira próbáltunk élni igazsággal…

Ne mondd nekem, hogy minden rendben,

Gerinctelen vagyok, ha elvesztem az eszem.

Hadd motoszkáljon ez a fejemben,

A szavaidra majd nem emlékszem.

Vágyom, mióta kimentettél a hidegből,

Hogy egy ősz tekintet nézzen rám a tükörből.

Amikor elhamvad a reményed,

De a vágyaid még élnek,

Ne tarts üveget a lángok fölé,

Nem fagyhat a szíved kővé!

Majd a nevedet kiáltom,

Majd osztozunk az úton.

De ölelj erősen, csak ölelj erősen,

Egy vándort, aki reménytelen.

Ölelj erősen, csak ölelj erősen,

A vándort, aki reménytelen.

Egyszer megtanulom, szeretni fogom,

Az egeket, mik alatt vándorlom,

Egyszer megtanulom, szeretni fogom

Az egeket mik alatt vándorlom.