A mano a mano [Hungarian translation]

Lassanként észreveszed, hogy a szél

Az arcodba fúj, és megfoszt a mosolyodtól

A régi idők, amik most véget érnek,

Hideget lehelnek a szívedre, és megfosztanak a szeretettől

Lassanként felolvad a sírásban

Az az édes emlék, amit az idő megfakított

Azóta, hogy velem laktál egy szobában

Nem volt pénzünk, csak sok reményünk

És lassanként elveszítesz és én is elveszítelek

És ez egyre elképzelhetetlenebb számunkra

Attól az éjszakától fogva, mióta valósággá váltál

És nem úgy, mint most szombat este ...

De ... add ide a kezed, és fordulj még felém

A mi kertünkben még nőhet egy virág

Ami télen sem fagy el

Az én szerelmemből még nyílhat egy virág számodra

És lassanként látni fogod, hogy idővel

Az arcodon ugyanaz a mosoly lesz

Amelyet a kegyetlen szél ellopott tőlünk

Ami visszatér hűségesen

A szerelem visszatér hozzád....