Assenzio [Hungarian translation]

Egy történet, egy emelkedés

egy út, egy ceruza,

egy mikrofon, egy kézszorítás vérrel az ujjaim között,

ahogy Isten megátkoz

Érzem a jelölő keresztet bevésődni,

a forró olajat a homlokomon

Átkozott lélek, vak hit,

egy menedék, egy pillantás, a figyelem keresése

A mély utálat és a megváltás között függök

Inkább választom a megváltást az örök átkozottság helyett

Hé, én vagyok az, aki túl sok időt vesztett,

ki tudja, talán te vagy az, aki megtalálod,

aki azt mondja: "bepiszkított", aki azt mondja: "megbélyegzett"

Az, ami kitörölhető egyedül az a választott hit

A megnyugvást kerested egy ravasz férfiben

de a hit kicseszett velünk és a lélegzetünk már rövid

Számunkra nincsen gyógyír, se gyógyszer,

ha már magányos vagyok amikor itt vagy közel...

Lelkiismeret vagy vegyszer, egy hidegvéres fürdő

Annyira elveszett vagyok, hogy nem is találom magam

Semmiből semmi lesz, ebben biztos vagyok

Az akaratom régen túlszárnyalta a tehetségem

Ha el tudjuk rejteni az összes rosszat,

akkor úgy innék, mint az abszintot ma este

És hányszor akartam üvölteni,

de csöndben maradtam

Azok a dolgok járnak a fejemben, amit elvesztettem,

elképzelve másként..

Nem nézek a tükörbe hónapok óta,

az a megérzésem, hogy a visszaverődésben

ott lesz az a maszk, amit feladtak rám

Hé, mint egy idegen, ahogy hazatér

Kijelölöm a csillagokat célnak, már félúton járok

Gyerekként boldog voltam, amikor esett a hó,

most megállítja a forgalmat, elrontja a napot

A tömeg hangja között, ami ujjong,

legyen egy radarod és halld meg azokat, amelyek megvetőek

Tudod a népszerűségben nincs haszon se lényeg

Amikor látod, hogy a szeretteidet elviszi a mentő,

És akkor elnézést kértem az egész életemért

miközben a nővér a karjába szúrta a tűket

Arra kértem Istent: vedd el a pénzem, a motorom, a karrierem,

de ne vedd el a szerelmem...

És hirtelen igazán megértettem, mi számít

Felismertem időben, hogy senki nem él örökké

Hány vasárnap másnaposan otthon, ahelyett, hogy elmentem volna meglátogatni a nagyit

Most hiányzik az édes élet, igazán bánom

Mert amikor futsz a győzelem után, nem látod mit veszítesz

Az édesanyád hív az irodában, dühösen válaszolsz és ideges leszel

Van aki sokkal előbb,és van aki késéssel érkezik, akárhogy is, senki sincs időben

Ha el tudjuk rejteni az összes rosszat

akkor úgy innék, mint az abszintot ma este

És hányszor akartam üvölteni,

de csöndben maradtam

Azok a dolgok járnak a fejemben, amit elvesztettem,

elképzelve másként

Nem nézek a tükörbe hónapok óta,

az a megérzésem, hogy a visszaverődésben

ott lesz az a maszk, amit feladtak rám

Lágyabbak, mint a hamu

Elrepülünk,ahogy a szél fúj

Értékesebbek, mint a gyémánt, ami

fénnyé lesz, ahogy kint beesteledik...

Fénnyé leszek, ahogy kint beesteledik...