Thinking Out Loud [Hungarian translation]

Mikor a lábad már nem úgy mozog, mint régen

És nem tudlak levenni a lábadról

Az ajkad emlékezni fog a szerelmem ízére?

A szemeid akkor is mosolyognak majd?

Édes én

Szeretni foglak

Míg hetven évesek leszünk

Édes, a szívem

Még mindig úgy szerelembe esik

Mint huszonhárom évesen

Azon gondolkozom, hogy

Az emberek milyen rejtélyesen esnek szerelembe

Talán mind ez része a tervnek

Én minden egyes nap beléd szeretek

Csak el akarom mondani

Így édesem, most...

Végy szerelmes karjaid közé

Csókolj meg a csillagok százainak fénye alatt

Tedd a kezed a hevesen dobogó szívemre

Hangosan gondolkozom

Talán pont ott találtuk meg a szerelmet, ahol kellett

Mikor majd minden hajam kihullik, és az emlékeim megfakulnak

És a tömeg nem emlékszik a nevemre

Mikor majd a kezeim nem úgy pengetik a húrokat

Tudom, hogy ugyanennyire fogsz akkor is szeretni

Mert édesem, a lelked

Sosem öregedhet meg

Örökzöld

Édes, a mosolyod örökké az emlékeimben él

Azon gondolkozom, hogy

Az emberek milyen rejtélyesen esnek szerelembe

Talán csak egy kéz érintése

Ugyanazokat a hibákat követem el

Remélve, hogy majd megérted

Hogy édesem most

Végy szerelmes karjaid közé

Csókolj meg a csillagok százainak fénye alatt

Tedd a kezed a hevesen dobogó szívemre

Hangosan gondolkozom

Talán pont ott találtuk meg a szerelmet, ahol kellett

Édesem most

Végy szerelmes karjaid közé

Csókolj meg a csillagok százainak fénye alatt (oh édes)

Tedd a kezed a hevesen dobogó szívemre

Hangosan gondolkozom

Talán pont ott találtuk meg a szerelmet, ahol kellett

Pont ott találtuk meg a szerelmet, ahol kellett

És mi pont ott találtuk meg a szerelmet, ahol kellett