Generale [Hungarian translation]

Tábornok Úr, ott a domb mögött

Ahol az éjszaka sötét és gyilkos

És a mező közepén van a paraszt

A lánykának festő lemenő Nap ívénél

Az ötven éveddel és az öt gyerekeddel,

Akik mint a nyulak jöttek e világra,

És katonaként indultak a világnak

És még nem tértek vissza.

Tábornok Úr, ott a pályaudvar mögött

Látom a vonatot ami a Nap felé visz

Nincs több megállóhelye még pisálni sem,

Egyenesen haza megy, anélkül, hogy belegondolna,

Hogy a háború szép, még ha fájdalmas is,

Hogy visszatérünk még énelkelni

És rászoktat minket a nővérkékkel szeretkezni

Tábornok Úr, a háborúnak vége,

Az ellenség elmenekült, győzött, vesztett,

A domb mögött nincs már többé senki,

Csak a fenyvesek tűlevelei, csend és a gombák

Jók megenni, jók kiszárítani,

És öntetet készíteni belőlük, mikor eljön Karácsony,

Mikor a gyerekek sírnak

És nem akarnak aludni menni.

Tábornok Úr, ez az öt csillag,

Ez öt könnycsepp a bőrömön

Mit érnek ennek a vonatnak ebben a nagy zajában

Ami félig üres félig teli

És gyorsan rohan a visszatérése felé

Két perc múlva majdnem nappal lesz

Majdnem az otthon, majdnem a szerelem.