Avec le temps [Hungarian translation]

Idővel...

Idővel minden elmúlik

Elfelejtjük az arcot és elfelejtjük a hangot

A szív, amikor többet ver,

Nem éri meg tovább keresni,

Jóérzéssel el kell engedni.

Idővel...

Idővel minden elmúlik

A másik akit imádtunk, akit az esőben kerestünk

A másik akit kitalálnak egy pillantás alatt

A szavak között, a sorok között és a smink alatt

Egy felkent eskü, aki az éjsötétjébe áttűnik

Az idő múlásával minden felfeslik, eltűnik

Idővel...

Idővel minden elmúlik

Még a legszebb emlékek is

Van az az ábrázatod

A karzaton, turkálok a hálál sugarában

Szombat este, az elhalt gyengédség magányában.

Idővel...

Idővel minden elmúlik

A másik akiben egy nátháért hiszek, egy semmiért

A másik aki elé szelet vetek és bizsukat

Akiért az ember el adta volna a lelket is egy pár fillérért

Aki előtt nyüszitettünk mint a kutyák

Idővel minden rendben lesz

Idővel...

Idővel minden elmúlik

Feledjük a szenvedélyeket és a hangokat

Azét is aki suttogta neked a szerencsétlenek szavait

„Ne gyertek haza túl későn, és főleg meg ne fázzatok”

Idővel...

Idővel minden elmúlik

És úgy érezzük kifehéredtünk, mint egy fáradt ló

És dermdtten érezzük magunkat a veszély ágyban

És egyedül érezzük magunkat, de leleményesnek

És becsapva érezzük magunkat az elvesztegetett évekért

Tehát, valóban ... idővel ... már nem szeretjük