Ezer évig barangoltam a rónákon
És lengettem a végzet kezét
Láttam könnyeket, amik úgy hullottak, mint
Az eső a hulladékról és a romokból
Egy árnyék lenyomata vetül rád
Eljött az idő, hogy követeljek
Mindent, ami az enyém
A haragom vak
A mérlegről lógsz
Én vagyok az Özvegycsináló
A Szárnyak ura
Én vagyok az Özvegycsináló
A szomorúság sikolyait sosem hallják meg
Süket fülekre találnak
Az őrület bűzét, pusztító háborúkat
Millió évig láttam
A szomorúság szaga tölti meg a mezőket
És elidőzik az égen
A koszos talaj fogja lenyelni
A lelkeket, amik megtöltik a szememet
Én vagyok az Özvegycsináló
A Szárnyak ura
Én vagyok az Özvegycsináló