Вершина [Vershina] [Hungarian translation]

Ez nem Alföld, itt az időjárás más –

Itt csak lavinák rendezik a versenyfutást

És a kőomlás után bömböl a kőomlás.

Szakadékot elkerülni, kitérni lehet hát

De mégis vállaljuk a kemény utat,

Olyan veszélyeset, mint a csatamező.

Aki itt nem járt, aki nem kockáztatott,

Az nem tette próbára saját magát,

Ha még csillagokat is lent simán elért.

Odalent nem fedezel fel, nem látsz

Boldog életed során sem találsz

ilyen csodák és szépségek tizedét.

Nincs piros rózsa és fekete gyászszalag,

De a síremlékre hasonlít állítólag

Ez a kő, amely örök nyugalmat adott neked.

Smaragd fénnyel, mint az örökmécses

A hegycsúcs ragyog nappal fényesen,

Amelyet legyőzni neked sem sikerült.

Beszéljenek, hát beszéljenek csak…

Nem, itt senki sem hal meg hiába!

Inkább így, mint a vodkától vagy az országúton!

Lesz aki jön, lent hagyja a kényelmet

Kockázat és mértéktelen munka helyett, -

Végig megy az elkezdett útvonalon.

Meredek sziklák… Figyelj! Ne bámészkodj!

Itt a szerencsében ne bizakodj:

A hegyekben semmi se biztos – se a jég, se a kő.

Csak a kezek erejében bízhatsz,

Barátod kézében és ki ne csússzon a hágóvas

És imádkozzál, hogy ne szakadjon el a kötél.

Vágjuk a jeget… Hátra egy lépést sem!

Az erőfeszítéstől a térdünk remeg görcsösen,

De a szívünk a hegycsúcshoz repülni akar.

Alattad az egész világ! Szótlan és boldog vagy

És kicsit irigyled azokat csak

Azokat, akikre még vár a hegycsúcs!