Une enfant [Hungarian translation]

Egy gyermek, egy tizenhat éves gyermek

Egy tavaszi gyermek

Aludt az úton...

Egy olyan negyedben élt

Ahol mindenki kipukkan a gazdagságtól.

Elhagyta a szüleit,

Hogy egy fiúval menjen, egy bohémmal,

Aki azt jól mondta hogy szeretlek,

Így elvesztette a fejét

És a két szívük fényessé lett,

Elmentek anélkül, hogy címet hagytak volna,

Csak a fiatalságukat vitték

És az édes bujaságukat.

Egy gyermek, egy tizenhat éves gyermek

Egy tavaszi gyermek

Aludt az úton...

Nem voltak évszakjai a szívüknek,

És nem akartak börtönt.

Mindketten éltek napról napra,

Nem pihentek meg sose ugyanott.

A szívüknek nagy méretre volt szükségük,

Hogy egy ilyen szerelmet elbírjanak.

A jelenjük, mint a jövőjük

Egy csodálatos szerelem volt,

Ami dajkálta őket, mint egy dal,

És elvesztették a szemeiket az azúrban.

Egy gyermek, egy tizenhat éves gyermek

Egy tavaszi gyermek

Aludt az úton...

De a szerelme túl nagy volt

Nagyobb, mint amekkorát egy gyermek elviselhet.

A szíve szerint élt,

És a szíve egy világot teremtett,

De az Isten nem fogadja el az új világokat,

Melyeknek nem ő a teremtője.

A szerelem volt az egyetlen áldása.

A fiú cserben hagyta őt néhány morzsáért,

Ezzel az életét visszavonulásra késztette,

És a gyermek megismerte az éhséget.

Egy gyermek, egy tizenhat éves gyermek

Egy tavaszi gyermek

Aludt az úton...

Halott!

Ahaaa...