The Islander [Hungarian translation]

Egy öregúr a tengerparton

A nap végén

Nézi a horizontot

Tengeri szél fúj az arcába

Vihar-verte sziget

Minden évszak egyforma

Festetlen horgonyzóhely

És egy névtelen hajó

Part nélküli tenger egy száműzött, meg nem hallgatottért

A világ végén könnyen megvilágosítja a jelzőfény

Megmutatja az utat, reményt gyújt szívükben

Azoknak akik távolról jönnek hazafelé

Hosszú ideje elfeledett

Jelzőfény a világ végén

Sír a horizont

Azokat a könnyeket, amiket rég hátra hagyott

Az albatrosz elrepül

Hagyja álmodozni

Mielőtt

a világ egyik láthatatlan

hercegnőjévé válik a toronyban

Gyerekek a mezőn

Az élet mindent megadott neki:

Az univerzum egyik szigetét

Most a szerelme csak egy emlék

Egy szellem a ködben

Felállítja a vitorlákat utoljára

Elbúcsúzik a világtól

Felvonja a horgonyt a vízből

Messze a tengerfenék

Fű van még a lába alatt

És egy mosoly a szemöldöke alatt

Hosszú ideje elfeledett

Jelzőfény a világ végén

Sír a horizont

Azokat a könnyeket, amiket rég hátra hagyott

Annyira régen...

Annyira régen...

Hosszú ideje elfeledett

Jelzőfény a világ végén

Sír a horizont

Azokat a könnyeket, amiket rég hátra hagyott

Annyira régen...