Piccola pietra [Hungarian translation]

A hullámok háborújakor érkezett,megérintvén a földet

Kikötött és mindenki látta emberségét..

A lány nézte álmodozó szemeit,

Amik annyira elevenek és áthatóak

Egy pillanat alatt beleszeretett...

Érezte,hogy szárnyai nőnek,

Mikor a férfi megszoritotta kezét,

Érezte gyomrában a lepkék szálldosását..

Azon az éjjelen a boldogság forró könnyeiben fürdött

Amiket a tengerbe hullajtott

Sót adván a sóhoz..

A lány igy szólt a férfihoz;

Te vagy..Te vagy az én szerelmem

De a férfi eképp válaszolt a lánynak:

Van egy kicsiny kő a zsebemben,hogy békét vigyen oda,ahol szükség van rá

Odaviszem őt bármibe kerüljön ezt a kicsiny követ

Mig talán egy nap végleg megtalálja helyét...

És ezzel elment..mert sorsa őt erősebben sodorta bármilyen szélnél

Elment magával víve terhét

Lemondott a lányról..

Azon az éjjelen a lány felkelt s az ég felé fordulva,

Minden lélegzetével,amit teste legmélyéből elő tudott rántani az ő nevét ordította...

A lány igy szólt a férfihoz;

Te vagy..Te vagy az én szerelmem

De a férfi eképp válaszolt a lánynak:

Van egy kicsiny kő a zsebemben,hogy békét vigyen oda,ahol szükség van rá

Odaviszem őt bármibe kerüljön ezt a kicsiny követ

Mig talán egy nap végleg megtalálja a helyét..

A kicsiny kő végleg megtalálja helyét..