Ma solitude [Hungarian translation]

Olyan szavakat is kiejtünk a szánkon, melyeket nem gondolunk komolyan

Annyit kiabáltunk, hogy végül hang nélkül maradtunk

Az élet most szétválaszt minket

Az idõ nem hozza helyre a szilánkokra tört szíveket...

A szilánkokra tört szíveket...

Néha akaratunk ellenére is bántjuk egymást

És egyedül találjuk magunkat egy hosszú folyosón

Imádkozunk azért, hogy visszapörgethessük az idõt

Addig a pillanatig, mielõtt elpusztítanánk a reményt

Refrén:

Ma este, a magányom és én

Csak rólad beszélünk

Mindketten várjuk, hogy visszatérj

Mikor csak a szemeid tartanak vissza engem (a haláltól)

Ma este, a magányom és én

Elképesztõ mennyire reszketünk

A csenddel táplálkozom és minden nyomaszt

Megtartom a látszatot, de semmi sem hoz nyugalmat

Mikor a zokogások felváltották az örömet

Mikor túl sokszor bocsátottunk meg egymásnak

Álmodozunk, s egy szebb jelent rajzolunk, mint ami ezelõtt volt

Hogy ott éljünk, ahol a szerelem a király

Refrén

Nem a kezed van a hajamban,

Csak a szeszélyes szél az

Ki messzire fújja emlékeinket

És aki ellopja tõlem mosolyodat

Nem te vagy az ajtó mögött

Csak a szél az, ki messzire visz téged

A csend nem hazudik

Refrén