Le parole lontane [Hungarian translation]

Úgy lélegzel be, mint a levegőt

Aznap, mikor elrejtelek téged

Mondatokban, amiket nem hallasz meg

Mert az volt a hibád, hogy úgy szerettél, mintha

Holnap a világ ugyanolyan egyenlő lenne, mint a tegnap volt

Most hadd higgyem azt, hogy ez a valódi,

Hogy érzem a szorongást, ami csak növekszik, a keserű könnyeket iszom

Kérlek, hogy hadd vesszek el a tenger vizében,

Mert a távoli szavak, esküszöm, ki akarom kiabálni őket

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek magamtól

Az idő el fog égetni minden lapot, ami rólad beszél

Velem fogsz sírni a Nap alatt, utána esni fog

Hogy elvigyem a talán felesleges mondatokat,

Együtt fogunk énekelni, de csendben maradunk

Most vigyél haza, mert megijeszt a tél, és a lábaim feladják

Nem látod, hogy túlságosan fázom

Marlena, vigyél haza, mert csodálatos a mosolyod

De tudod, ha most elveszítelek, már egy méterig se látok el többé

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek magamtól

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól, igen

Mert távolinak érezlek, távolinak magamtól

Mert távolinak érezlek magamtól

Úgy lélegzel be, mint a levegőt

Aznap, mikor elrejtelek téged

Mondatokban, amiket nem hallasz meg