L'oubli [Hungarian translation]

Szembe lépegetve lassan az idővel

szenved a teste

Minden mozdulatától

Kitekint

látni szeretné hogy jó e-az idő..

Foteltől a diványig

Foteltól a diványig

Több ő annál, mint akire felügyelni kellene

Több ő annál, mint aki csak a reggeli csésze kiivására vár

Számára már semmi sem igazán olyan,

mint előtte volt,

Foteltől a diványig

Foteltől a diványig

Feledés, a feledés, mint egy fájdalmakat

okozó gesztusokon lévő zsákutca

A feledés, ami bánatot

okozva kiszorítja múltját is!

Feledés tör fel a felszínre

ami végett mi szenvedünk

Ám van mégis benne valami,

amiért még tartja magát

Még mindig olyan szép

e -pillanatban

Fekete hajában

még egy ősz hajszál sincs

Ő elfogadja a sorsát

Elillanó emlékeit

Múlton át a jelenig,

A múlt időkről, beszélgetek vele

A mindenről és egyben a semmiről..

Gyermekkoráról

Amire még jól emlékszik

De a rózsacsokorból

amit neki most hoztam

belőle csak az illata marad meg számára,

De a kép elillan.

Feledés, a feledés, mint egy fájdalmakat

okozó gesztusokon lévő zsákutca

A feledés, ami bánatot

okozva kiszorítja múltját is!

Feledés tör fel a felszínre

ami végett mi szenvedünk

Ám van mégis odabent valami,

amiért még tartja magát

Feledés, a feledés, mint egy fájdalmakat

okozó gesztusokon lévő zsákutca

A feledés, ami bánatot

okozva kiszorítja múltját is!

Feledés tör fel a felszínre

ami végett mi szenvedünk

De van mégis odabent valami,

amiért még tartja magát

Feledéstől sajog szíve,

Hisz semmi nem marad

Feledés, mint egy megmentő,

mint egy jó dolog a rosszban

Feledés mint egy menedék,

Mit senki sem érthet,

De számára az a hely,

ahol lelke majd végül egy új életre kel!