Úgy tűnik, mintha csak tegnap történt volna, hogy láttam arcodat.
Elmondtad, milyen büszke voltál rám, de én csak elsétáltam.
Ha akkor tudtam volna, amit most tudok...
Ooh, ooh...
Szeretnélek karjaimban tartani,
Szeretném elmulasztani fájdalmad,
Köszönök mindent, mit értem tettél,
Megbocsátom minden hibádat.
Nincs olyan, mit meg nem tennék,
Hogy újra hallhassam hangodat.
Néha szeretnélek hívni,
De tudom, úgysem lennél ott.
Ohh, sajnálom, hogy téged hibáztattalak
Mindenért, mit nem tudtam megcsinálni,
És már magamat bántom azzal, hogy téged bántottalak.
Néhanapján úgy érzem, összetörök belül, de nem fogom bevallani.
Néha csak el szeretnék bújni, mert annyira hiányzol.
Tudod, oly nehéz búcsúzni,
Mikor eljön az ideje.
Elmondanád, ha tévedtem?
Segítenél megérteni?
Letekintesz rám?
Büszke vagy arra, aki vagyok?
Nincs olyan, mit meg nem tennék,
Hogy kapjak még egy esélyt,
Hogy a szemeidbe nézzek,
És lássam, ahogy visszanézel.
Ohh, sajnálom, hogy téged hibáztattalak
Mindenért, mit nem tudtam megcsinálni,
És már magamat bántom, ohh...
Ha csak még egy napot kaphatnék,
Elmondanám neked, hogy mennyire hiányoztál,
Mióta távol voltál.
Ooh, ez veszélyes,
Annyira abszurd,
Hogy megpróbálom visszaforgatni az időt.
Sajnálom, hogy téged hibáztattalak
Mindenért, mit nem tudtam megcsinálni,
És már magamat bántom azzal, hogy téged bántottalak.