The Ballad of Lucy Jordan [Hungarian translation]

A reggeli nap lágyan megérintette Lucy Jordan szemeit

Egy fehér külvárosi szobában egy fehér külvárosban

Ahogy ott feküdt, a takarók alatt ezernyi szeretőről álmodva

Míg a világ narancsba váltott és a szoba pörögni kezdett

37 évesen rájött, hogy ő soha nem

Vezetett végig Párizson egy sportkocsiban, ahogy a szél belekap a hajában

Így hát hagyta, hadd csörögjön a telefonja és csak ült ott, lágyan énekelve

A kis gyerekdalokat, amiket az apukája karosszékében tanult meg

A férfi dolgozik és a gyerekek iskolában vannak,

És oh, sokféleképpen eltöltheti a napot.

Órákig takaríthatná a házat vagy újrarendezhetné a virágokat

Vagy meztelenül, sikoltozva rohanhatna végig az árnyékos utcán.

37 évesen rájött, hogy ő soha nem

Vezetett végig Párizson egy sportkocsiban, ahogy a szél belekap a hajában

Így hát hagyta, hadd csörögjön a telefonja és csak ült ott, lágyan énekelve

A kis gyerekdalokat, amiket az apukája karosszékében tanult meg

Az esti nap lágyan érintette Lucy Jordan szemeit

A tetőn, ahová akkor mászott, mikor a nevetés túl hangos lett

És ő meghajolt és pukedlizett a férfinak, aki a karját nyújtotta,

És elvezette a hosszú, fehér autóhoz, ami a tömeg mögött várakozott.

37 évesen tudta, hogy megtalálta az örökkét

Ahogy végigkocsikázott Párizson, és a meleg szél belekapott a hajába