Még mint zöldfülű bakfis láttam,
Épp érkezel Burma felől.
És kérted, hogy csatlakozzam hozzád,
Majd gondoskodsz mindenről.
Hol dolgozol, ezt kérdeztem,
S már válaszul dőlt is a szó:
Rég sínen vagy állami vasútnál,
És nem vonz víz se hajó.
Sok volt a szó, Johnny,
Mind aljas volt, Johnny,
És becsapott csúnyán, Johnny,
Semmit se mondj!
Hű de mocsok vagy, Johnny
Ahogy állsz, vigyorogsz, Johnny,
Pofádból vedd ki a pipát, te rongy!
Surabaya Johnny, mért vagy ily rohadék?
Surabaya Johnny,
hogy szeretlek, ó te nagy Ég!
Surabaya Johnny, kínból mért nem elég?
Nincs benned szív, Johnny,
de az én szívem ég!
Minden óra ünnep volt még,
Míg kettesben jártuk az éjt,
Aztán úntál s otthon hagytál,
Alig múlt el három hét.
Hord erre meg arra a vadvíz,
Hogy sodródsz gyors taraján,
S egy negyvenöt éves nő néz
Most gyűlölt tükrömből reám.
Nem szerető kellett, Johnny,
vágyad a pénz, Johnny,
Lestem a szád, Johnny, S mindegy volt, mit mond.
Neked minden kellett, Johnny,
Még többet kapsz, Johnny.
Pofádból vedd ki a pipát, te rongy!
Surabaya Johnny, mért vagy ily rohadék?
Surabaya Johnny,
hogy szeretlek, ó te nagy Ég!
Surabaya Johnny, kínból mért nem elég?
Nincs benned szív, Johnny,
de az én szívem ég.
Én évekig nem firtattam
Hogy honnan jött ez a név.
Ám partunk teljes hossza mentén
Jól ismer a komp és rév.
És egy reggel egy ócska vaságyon
Majd meghallom: tombol az ár,
És te mész, nem is búcsúzol tőlem,
S lent egy gőzös kürtszava vár.
Nincs benned szív, Johnny,
Aljas dög vagy, Johnny,
Hogyhogy elmész, Johnny,
Egy okot mondj!
Rámtör a vad vágy, Johnny,
Mint az első nap, Johnny,
Pofádból vedd ki a pipát, te rongy!
Surabaya Johnny, mért vagy ily rohadék,
Surabaya Johnny, hogy szeretlek, ó te nagy Ég!
Surabaya Johnny, kínból mért nem elég,
Nincs benned szív, Johnny,
de az én szívem ég.