Csendes a Vidék... A Vihar Előtt!
A hó végeláthatatlan mezőin erősen fúj a szél
Dermesztő hidegségével és hajthatatlan érintésével
egy halott és üres jégföldet hagy hátra
Belenéztem a farkas szemeibe
és éreztem minden fájdalmát és magányát
A csodás vidék megnyílt szemem előtt
és vadul, mint egy bestia, elszaladtam az éjszakába
Az Üvöltő Szél Hívása
Tombol az Északi Birodalomban
Jég-teremtmények Magasztosan Emelkednek az Égbe
És az Áruló Istenek Elbuknak
Az aláhulló havon keresztültekintve
nincs jele életnek
Kihúnyt a tűz az idő örvényében
Nézd a villám arcát,
a vihar közeleg,
Ha a nevem szólítja az ég, nincs bennem félelem
Ők balszerencsét hoztak ránk, de szétzúzzuk a becsületüket
Olyan hidegen csörgedez a vérem, mint Észak patakjai
Sose hagyjuk nekik, hogy elvegyék a lelkünket
Az üvöltő szél hívása tombol az észak birodalmain
Jég-teremtmények magasztosan emelkednek az égbe
és az Áruló Istenek elbuknak
Időről Időre
Tanúja Vagyok egy Új Csillag Születésének
Megmászom a Legmagasabb Hegyet
Hogy Megtaláljam egy Új Éra Esszenciáját