Suzanne [Hungarian translation]

Suzanne meghív magához a folyópartra,

Hallgathatod, ahogyan elhaladnak a hajók,

Vele töltheted az éjszakát.

És te tudod, hogy ő bolond,

De pont ezért akarsz ott lenni,

És naranccsal meg teával kínál majd,

Amik egyenesen Kínából jöttek,

És amikor épp próbálnád elmondani,

Hogy nem tudsz neki szerelmet adni,

Ő megosztja a lelkét veled,

És hagyja, hogy a folyó mondja ki,

Mindig is a kedvese voltál.

És te utazni akarsz vele,

Utazni vakon,

És tudod, hogy vakon bízhatsz benne,

Mert a hibátlan testéhez értél az elméddel.

És bizony Jézus tengerész volt,

Amikor a vízen járt

És hosszan figyelt

A magányos fatornyában.

És amikor rájött,

Hogy csak a fuldokló láthatja őt,

Azt mondta: "Minden ember tengerész lesz,

Amíg csak a tenger úgy akarja!"

De ő ekkor már megtört volt,

Jóval azelőtt, hogy az ég megnyílt volna,

Magára hagyott, szinte ember,

A bölcsességednél mélyebbre merül, mint egy kő.

És te utazni akarsz Jézussal,

Utazni vakon,

És azt gondolod, hogy talán majd megbízol benne,

Mert a hibátlan testedhez ért az elméjével.

És most Suzanne kézen fog,

És a folyóhoz vezet,

Rongyokat és tollakat visel,

Amit az üdvhadsereg asztalain szedett össze.

És a napfény úgy csepeg rá,

A kikötő úrnőjére, mint a méz.

És ő megmutatja, hogy hová nézz,

A szemét és a virágok közt;

Hősök ringnak a hínárban,

A gyerekek kora reggel

Nyújtózkodnak a szeretetért,

És így hajlonganak majd mindörökre,

Miközben Suzanne a tükröt tartja.

És te utazni akarsz Suzanne-nal,

Utazni vakon,

És tudod, hogy vakon bízhatsz benne,

Mert a hibátlan testedhez ért az elméjével.