Шагай [Shagay] [Hungarian translation]

Az ajkaim vérvörös rúzs alá rejtem,

És a szemeim sötét napszemüveg mögé

És elmegyek oda, ahová nem kéne,

Bárcsak visszatérhetnék a saját köreimbe, de

Nekem ami könnyű, az nem általános,

Lehetetlen jobban megmagyarázni.

Mikor a poklot élem át, táncolok.

Nézd, milyen jól tudok táncolni!

Az őrület határán vagyok, de te normális vagy,

Neked az őrület határán állni velem nem szokásod, de

A múlt nem ismétli magát,

Csak ne üss le az útról!

Refrén:

Ez az én, én életem elve!

Ez az én, én saját stílusom!

Sohase hívd, hogy visszajöjjön,

Az akit egyszer már te elküldtél!

Sétálj el, ne búsulj!

Sétálj el!

Sétálj el és ne búsulj!

Attól, akit már elküdtél!

Visszhangzik bennem újból a hangod,

Éjjelente a lépteid hallom

De úgy tűnik, mindenre kész vagyok

Hogy visszatérhessek a köreimbe, de

A múlt nem ismétli magát

Csak ne üss le az útról!

Refrén:

Ez az én, én életem elve!

Ez az én, én saját stílusom!

Sohase hívd, hogy visszajöjjön,

Az, akit egyszer már te elküldtél!

Sétálj el, ne búsulj!

Sétálj el!

Sétálj el és ne búsulj!

Attól, akit már elküdtél!

Ez az én, én életem elve!

Ez az én, én saját stílusom!

Sohase hívd, hogy visszajöjjön,

Az, akit egyszer már te elküldtél!

Sétálj el!

Sohase hívd, hogy visszajöjjön,

Az, akit egyszer már elküldtél!

Ez az én, én életem elve!

Ez az én, én saját stílusom!

Sohase hívd, hogy visszajöjjön,

Az akit egyszer már te elküldtél!

Elküldtél!