my tears ricochet [Hungarian translation]

[Első versszak]

Összegyűlünk itt, felsorakozunk

Zokogva egy napos szobában

És ha én lángolok, te is hamuvá leszel

Még a legrosszabb napjaimon is, megérdemeltem, babe

Azt az összes poklot, amit nekem adtál?

Mert szerettelek

Esküszöm, hogy szerettelek a halálom napjáig

[Kórus]

Nem volt meg bennem, hogy elegánsan távozzam

És te vagy a hős, aki azon sürgölődik, hogy megőrizze a méltóságának látszatát

És ha halott vagyok számodra, miért vagy a halottvirrasztáson?

Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna

Nézd hogy kapnak gellert a könnyeim

[Második versszak]

Köveket gyűjtünk, soha nem tudva mit jelentenek

Néhányat dobásra, néhányat arra, hogy gyémánt gyűrűt készítsünk belőle

Tudod nem akartam, hogy kísértenem kelljen téged

De milyen kísérteties jelenet

Ugyanazokat az ékszereket viseled, amiket én adtam neked, amint épp elásol

[Kórus]

Nem volt meg bennem, hogy elegánsan távozzam

Mert amikor harcolni akartam, azt szoktad mondani, hogy bátor vagyok

És ha halott vagyok számodra, miért vagy a halottvirrasztáson?

Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna

Nézd hogy kapnak gellert a könnyeim

[Átvezetés]

Bárhova mehetek, ahova akarok

Ahova akarok, csak haza nem

És célozhatsz a szívemre, vérre menve

De akkor is hiányozni fogok neked a csontjaidban

És még most is beszélek veled

(Amikor az égre sikítok)

És amikor éjjel nem tudsz aludni

(Az ellopott altatódalaimat hallod)

[Kórus]

Nem volt meg bennem, hogy elegánsan távozzam

És tehát a csatahajók el fognak süllyedni a hullámok alatt

Meg kellett ölnöd, de ez téged pont ugyanannyira megölt

Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna

A legrosszabb félelmeiddé váltál

És kidobod a szemétbe szégyent, részegen ettől a fájdalomtól

Áthúzva a jó éveket

Átkozva a nevem, azt kívánva bárcsak maradtam volna

Nézd hogy kapnak gellert a könnyeim