Mean [Hungarian translation]

Te, a szavaiddal, amik olyanok mint a kések

És a kardok, fegyverek, amiket ellenem használsz

Ismét kirúgtad alólam a talajt

Hogy semminek érezzem magam

Te, a hangoddal, ami olyan mint körmök a táblán

Kihívsz engem, mikor sebzett vagyok

Te, a gyengébbel kezdesz ki

Hát engem egyetlen ütéssel ki tudsz ütni

De te nem tudod, amit nem tudsz...

Egyszer majd egy nagy öreg városban fogok lakni

És te egyszerűen csak gonosz leszel

Egyszer majd elég nagy leszek, hogy ne tudj megütni

És te egyszerűen csak gonosz leszel

Miért kell ennyire gonosznak lenned?

Te, aki folyton térfelet vált

És a futótűzként terjedő hazugságaiddal és megalázásoddal

Te ismét rávilágítottál a hibáimra

Mintha egyébként nem látnám őket

Lehajtott fejjel sétálok

Próbállak kizárni téged, mert sosem foglak lenyűgözni

Fogadok téged is lökdöstek

Valaki hidegen bánt veled

De a körnek itt most vége van

Mert engem nem tudsz erre az útra terelni

És te nem tudod, amit nem tudsz...

És látlak évek múlva egy bárban

Egy futball meccsről beszélve

Ugyanazzal a nagy, hangos véleménnyel

De senki sem figyel

Befellegzett neked és ugyanazokról a régi, keserű dolgokról magyarázol

Részegen és morogva arról, hogy mennyire nem tudok énekelni

De te egyszerűen gonosz vagy

Te egyszerűen gonosz vagy

És egy hazug és szánalmas, és egyedül az életben

És gonosz, és gonosz, és gonosz, és gonosz