La Foule [Hungarian translation]

Emlékszem a városra ünnepelni tébolyultan

Fuldokolni a naptól és az örömtől

És hallom a zenében a kiáltásokat, nevetéseket

Amik felragyognak és visszapattannak körülöttem

És elveszve ez emberek közt kik tolakodnak

Kábultan, tanácstalanul ott maradok

Mikor hirtelen, megfordulok és ő visszalép egyet

És a tömeg éppen a karjaiba dob.

Sodorva a tömegben mi húz és

Vezet minket

Egymáshoz nyomva

Csak egy testet formázunk

És az áradat fáradozás nélkül

Tol minket, egymáshoz láncolva

És derülten, megrészegítve boldogan hagy mindkettőnket.

Sodorva a tömegben mi lendül

s egy őrült Farandole-t táncol

Két kezünk összeforrva marad

És néha felemelvén

Két testünk összefonva szárnyal

És visszaesik mindkettő

Derülten, megrészegítve, boldogan.

És az öröm fröcsköl a mosolyától

Keresztbedöf és mélyen bennem visszapattan

De hirtelen kiáltok a nevetések közben

Mikor a tömeg elszakítja karjaimból

Elsodorva a tömegben mi húz és

Vezet minket, Távol visz egymástól

Küzdök és hadonászok

De a hangja

elfullad a nevetések közepette

És fájdalomtól és dühtől, haragtól ordítok

És sírok

Sodorva a tömegben mi lendül

És őrült Farandole-t táncol

Messze elsodródom

És ökölbe szorítom kezeim, átkozva a tömeget ki ellopta

A férfit kit nekem adott

És soha többé nem találtam meg újra.