Avec le temps [Hungarian translation]

Idővel...

Idővel minden elmúlik

Elfelejtjük az arcot és elfelejtjük a hangot

A szív, amikor többet ver, nem a zavartatás

Tovább keresni, békén hagyni és ez idővel nagyon jó

Idővel...

Idővel minden elmúlik

A másikat, akit szeretnek, akit az esőben keresnek

A másikat akit kitalálnak egy pillantás alatt

A szavak között, a sorok között és a smink alatt

Egy festett eskü, aki megcsinálja saját napnyugtáját

Az idő múlásával minden eltűnik

Idővel...

Idővel minden elmúlik

Még a legjobb emlékek is rendelkeznek ezekkel a szájakkal

A karzaton, a hálál sugarában turkálok

Szombat este, amikor a gyengédség magára marad

Idővel...

Idővel minden elmúlik

A másik akiben egy nátháért hisznek, egy semmiért

A másik aki elé szelet vetnek és bizsukat

Akikért el adták volna a lelkét is egy pár souért

Mielőtt akár a kutyákat kiképzik

Idővel minden rendben lesz

Idővel...

Idővel minden elmúlik

Elfelejtjük a szenvedélyeket és a hangokat

Azét aki suttogta a szegény szerencsétlenek szavait

Ne gyertek haza túl későn, és főleg meg ne fázzatok

Idővel...

Idővel minden elmúlik

És fehérnek érezzük magunkat, mint egy kimerült ló

És befagyva érezzük magunkat egy vészjósló ágyban

És egyedül érezzük magunkat, de leleményesnek

És becsapva érezzük magunkat az elvesztegetett évekért

Tehát, valóban ... idővel ... már nem szeretünk