Adımı Kalbine Yaz [Hungarian translation]

Nem hallok rólad többé, nem küldesz már nekem üdvözletet.

Valaki betöltötte helyem?

A szerelem rózsa, amivel behintettem utad...

Vajon már feledésbe merültek... meghaltak?

Mi lesz, ha a sors elválaszt minket egy napon?

Szívünk eggyé vált... vagy hamis karok ölelnek már idegen földeken...

Hey... azok a régi napok voltak az igaziak...

Együtt ettünk és ittunk, nem választhatott el minket senki, emlékezz erre...

A régi napok voltak az igaziak.

Látod, milyen hamar elfelejtetted őket, és értéktelenek lettek...

Havonta egyszer... évente egyszer... csak még egyszer véletlenül hívj fel...

Adj egy pillanatot az idődből s kérdezd meg: élsz még, vagy meghaltál?

Írd be nevem szívedbe... ne felejts el...

Azok a barátok, akik ma arcodba mosolyognak...

Melletted lesznek holnap is?

Jó napjaidon ők kedvesek... de ha rossz napod van, messze szaladnak...

Nem bántanak?

Még akkor is... légy erős... ne térj le utadról...

És értékeld azokat, kik szívből szeretnek...

Mindig emlékezz...