Vincent [Hungarian translation]

Csillagos, csillagos éj

Kékre és szürkére festi a palettád

Nézz ki egy nyári napra,

Ismerve a lelkemben megbúvó sötétséget

Árnyak a domboldalon

Felvázolják a fákat és a nárciszokat

Megragadják a szellőt és a téli fagyokat

A hófödte tájak színének lenvászonán.

Most már értem én,

Mit próbáltál elmondani nekem

És hogy szenvedtél a gondolataid miatt

És hogy próbáltad őket szabaddá tenni

De nem hallgattak meg, nem tudták hogyan tegyék

Talán most majd meghallgatnak.

Csillagos, csillagos éj

Lángoló virágok fényes tűzben,

Gomolygó felhők lila ködben

Tükrözik Vincent élénk kék szemeit

A színek árnyalatot váltanak

Reggeli borostyánszínű gabonamezők

Meggyötört arcok megtöltve fájdalommal

Megnyugszanak a művész szerető keze nyomán

Most már értem én,

Mit próbáltál elmondani nekem,

És hogy szenvedtél a gondolataid miatt

És hogy próbáltad őket szabaddá tenni

De nem hallgattak meg, nem tudták hogyan tegyék

Talán most majd meghallgatnak.

Mert sosem tudtak téged szeretni

Habár a te szereteted igaz maradt

És amikor már nem maradt több remény,

Azon a csillagos, csillagos éjszakán

Elvetetted az életed.. a szerelmesek gyakran megteszik...

Bár elmondhattam volna neked Vincent,

Ez a világ sosem érdemelt meg olyan

Gyönyörűségest, mint te

Csillagos, csillagos éj

Portrék függnek az üres csarnokban

Keret nélküli arcok névtelen falakon

Néznek a világba és felejteni nem tudnak

Mint az idegenek, akikkel találkoztál

A toprongyos emberek, szakadt ruhákban

A véres rózsa ezüst tövise

Összetörve lent hever a szűz havon.

Azt hiszem már értem én,

Mit próbáltál elmondani nekem

És hogy szenvedtél a gondolataid miatt

És hogy próbáltad őket szabaddá tenni

De nem hallgattak meg, még most sem figyelnek rád

Talán soha nem is fognak…