The Poet and the Pendulum [Hungarian translation]

I. "Empathica fehér földjei"

A vég.

A dalszerző halott

A penge lecsapott rá,

Emphatica, Romlatlanság

hószínű fehér földjeire messze vitték.

Romlatlanság

II. "Otthon"

Álmodó és áldozás,

Verse-hagyott költő

Társtalan írót pokol láncai tépték szét.

Még mindig a régi dal

utolsó mesteri sora.

Jézusom, hogy utálom azt, ki lettem én.

Vigyél haza!

Rohanj el, menekülj, messze repülj,

Vezess tévútra az álmodó rejtekére!

Könnyezni nem tudok, kisírták mind a vállamon,

Meghalni sem, szajhája e rideg világnak;

Bocsáss meg, hogy két arcom van:

egy a világnak, egy az Úrnak

Ments meg!

Könnyezni nem tudok, kisírták mind a vállamon,

10 Meghalni sem, szajhája e rideg világnak

(e rideg világ- e rideg világ- e rideg világnak)

Ez otthonom, s majdan, azok a mennyei mezők;

Kalandteli napok, mindahány mosolyteli.

Kérlek egy szót se, eszement agy képzete…

Több hálát sem, s mondd, szívem jó úton jár

3 Vigyél haza

Refr

III. "Nyugalmas"

Tájképem szikrázása égszín vízeséssel,

Örök-szabad Szépséggel a mélyben.

Rejts el a kékség alá, a kín alá, az özön alá;

Jó-éjt puszit Időben adj,

A lengő penge az altatóm;

Parton ülve reménykedtünk :

A sápadt hold alatt kinek jelzőfénye választ majd

TITEKET?

Félek, annyira félek. Meggyaláznak újra, újra és újra.

Tudom, egyedül halok meg, de volt ki szeressen.

Eleget éltél hogy halld a fegyverek ropogását,

Eleget, hogy sikoltva riadj fel minden éjjel,

Eleget, hogy lásd, barátaid cserbenhagynak.

Évek óta ehhez az oltárhoz vagyok pányvázva.

Már csak 3 percem maradt a visszaszámolásig.

Csak annyit kívánok, az áradat ragadjon el előbb és hozzon

halált, amire mindig is úgy vágytam."

IV. "Sötét szenvedéstörténet"

Krisztus jobbján a második tolvaj;

Félbe vágva – gyerekgyilkos.

Övend ma a világ mert

a rothadó költőn varjak ülnek lakomát.

Ki-kinek legyen saját sírja,

De a kőszív ne kapjon sírt soha!

S már pokolban ég, megérdemli;

A harang ölte meg, s kondulva búcsút int.

Hajnal hasadt az oltárán,

Ez egy sötét szenvedés történet.

Barátai tették vele szégyentelen,

S most is csak sírjára köpni jöttek el.

Refr

Ma, Urunk 2005. évében

Tuomast elszólították a világ gondjaitól.

Mindig elapadtak könnyei egy-egy szép nap végén.

Zenéjének csendje túl sokáig hallgatott;

Meztelenül, holtan találtak rá,

Vigyorral az arcán, tollal és ezernyi oldal törölt szöveggel."

Üdvözíts!

V. „Anya és apa”

Nyugodj meg Fiam,itthon vagy.

Ó, ily rideg mikor lettél?

Leereszkedik a penge még;

Csak érezned kell szeretetem!

Keresd a Szépet, leld meg határod,

Mentsd a menthetőt, nem kell több vér

Még benned él a határtalan,

S az út végén örökre szeretlek én.

A kezdet

http://dalszoveg-forditas-lyricsvideo.hu/