The Last Ship [Hungarian translation]

Az evangéliumokban áll, hogy a Magdaléna lány,

hogy tiszteletét lerója a sírnál járt, az eszét elragadta,

mikor látta, üres a barlang szája, a szikla elmozdítva.

A hidegben és sötétben testnek nyoma sincs,

de ahogy közelebb lépett, borzongató képet

mutatott neki a sír, magányos alak állt dicsfényben.

Épp most hagyta el lebegve, az ég habján sietve

a Kálváriát, de Magdaléna talán még utolérheti az Isten fiát.

„Mondd, Uram! Hová mész ennyire sietve?”

„El ne álld az utam, asszony! Nincsen vesztenivaló időm.

Holnap délben hajót bocsájtanak a vízre,

és nekem ott kell lennem, mielőtt hasad a hajnal.

Nem hiányozhatok, a többiek várnak rám,

mi másért támasztott volna fel az Úr?

Ezért semmi nem állíthat meg, győznöm kell,

akár a vihar fogain, akár az orkán száján át,

az angyalok óvjanak engem, ha nincs más, mi véd,

amikor az utolsó hajó vitorlát bont.”

A láncok üvöltése és a hajófa recsegése

úgy dübörög a füleidben, mint a világvége,

ahogy egy hegynyi acél a tengerbe hasít,

mikor az utolsó hajó vitorlát bont.

Különös ez a szépség,

hideg és szigorú,

és bármit is tettél azért, hogy itt lehess,

ennyi a reményeid, kétségeid és félelmeid összegzése,

mikor az utolsó hajó vitorlát bont.

Igen, az elsőnek érkező látta ezeket a jeleket keleten,

mint a mozgó árnyujjakat Baltazár lakomáján,

ahol végül egy vándorpap tanácsát kellett kérni.

És a férfiak szomorú lelkeit, kiket rég halottnak hittek,

és bármi hangzott is el, legalább számításba vettek,

mikor az utolsó hajó vitorlát bont.

A láncok üvöltése és a hajófa recsegése

úgy dübörög a füleidben, mint a világvége,

ahogy egy hegynyi acél a tengerbe hasít,

mikor az utolsó hajó vitorlát bont.

És bármit is ígértél, és bármit tettél is,

Függetlenül attól, hogy az életben mivé lettél,

az Atya és a Fiú nevében,

és bármiből is fontad az életed,

a Földön vagy a Mennyben vagy a Nap alatt,

mikor az utolsó hajó vitorlát bont.