Senki sem hisz nekem, mikor azt mondom, elvesztetted az eszed.
Senki sem hisz nekem, mikor azt mondom, oly sok mindent rejtegetsz.
Királynőként kezelsz, mikor kimozdulunk,
Mindenkinek meg akarod mutatni, miről szól a szerelmünk.
Kényeztetsz engem, mikor mások is látnak,
De mikor nincs körülöttünk senki...
Kórus:
Nincs kedvesség szemeidben,
Ahogy rám nézel, az nem jó.
Tudom, mi zajlik ilyenkor,
Egy idegen van az életemben.
Nem az vagy, akit egykor ismertem.
Félsz, hogy megtudják, milyen vagy?
Ha olyannak látnának, amilyennek én,
Akkor meglátnák az idegent is.
Tettem valaha bármit, ami kegyetlenség volt veled szemben?
Elértem valaha, hogy azon töprengj, ki állt a szobában?
Minden szempontból tökéletesnek látod magad,
Szóval ha ennek vége, én leszek az egyetlen, kit hibáztatni lehet.
A terved működik, szóval sétálj csak el,
Baby, titkos menedékedbe.
Kórus
Hosszú út vezet oda vissza, ahol voltunk.
Mikor arra az időre gondolok, mit elvesztegettem, sírni tudnék.