Gyere és osszd meg ezt a festményt velem,
Ez lelepleződésem, a bűvészé, ki soha nem hibázott.
E mély sóhaj mellkasom köré tekeredett,
Hevítve egy erős akkorddal.
Azon töprengek,
Szeretlek-e téged, vagy akár puszta gondolatodat?
Lassú, szerelem, lassú...
Csak gyenge, de nem magányos.
Déli kék, reggeli harmat,
Tartsd távol őreid, én szeretlek.
Fagylalt kastélyok, mosolyogtató rímek,
Alvás, mely mélyebb az időnél.
Lassú, szerelem, lassú...
Csak gyenge, de nem magányos.