Out of Goodbyes [Hungarian translation]

Azt mondod a tettek hangosabban beszélnek,

Mégis van valami a szavaiban, amitől fájdalmat érzek.

Nincs miről beszélnünk, túl késő már.

Hisz én vagyok az utolsó, aki arra vár, hogy az ajtót bezárd.

Az úton hazafelé észrevettem,

Hogy egyfajta vihar bujkál a szemeiben,

Rejtőzködve egy fátyolos lepelben.

Most, hogy már elég időt áldoztam rád,

Mennem kell tovább, és szükségen van rá, hogy ezt Te is megpróbáld.

Mert kettőnknek nincs több viszlát,

Kettőnknek nincs több viszlát, nincs több viszlát.

Sosem kértelek, hogy változz meg,

De sajnos irántam Te nem ugyanezt érezted.

Kíváncsi vagyok, még mindig beleremeg az a férfi,

Mikor a kezed a kezét érinti,

Ahogy ez a férfi.

Az úton hazafelé észrevettem,

Hogy egyfajta vihar bujkál a szemeiben,

Rejtőzködve egy fátyolos lepelben.

Most, hogy már elég időt áldoztam rád,

Mennem kell tovább, és szükségen van rá, hogy ezt Te is megpróbáld.

Mert kettőnknek nincs több viszlát,

Kettőnknek nincs több viszlát, kettőnknek nincs több viszlát.