Elmentek mellettem, mind azok a nagy szerelmek,
Úgy éreztem, elvetted tölem a engem megilletö lehetöséget
Tiszta volt a kép, és minden olyan könnyünek tünt
Így megütöttelek, egyikünknek mennie kellett
Mostmár minden más, akarom hogy tudd...
Az egyikünk sír, a másikunk hazudik
A magányos ágyában
A plafont bámulva
Azt kívánja, bárcsak máshol lenne
Az egyikünk magányos, a másikunk csak
Egy hívószóra vár
Sajnálja magát, hülyének és kicsinek érzi magát,
Azt kívánva, bárcsak soha nem ment volna el
Úgy láttam magam, mint egy elrejtett izgalmas látnivaló
Úgy éreztem, távol tartottál a láztól és az élet eseményeitöl
Mint egy gyerek, makacs és eltévedt
Így kezdtem el küzdeni, egyikünknek mennie kell
Megváltoztam, és akarom, hogy tudd...
Az egyikünk sír, a másikunk hazudik
A magányos ágyában
A plafont bámulva
Azt kívánva, bárcsak máshol lenne
Az egyikünk magányos, a másikunk csak
Egy hívószóra vár
Sajnálja magát, hülyének és kicsinek érzi magát,
Azt kívánva, bárcsak soha nem ment volna el
Soha nem mert volna el...
A plafont bámulva
Azt kívánja, bárcsak máshol lenne
Az egyikünk magányos, a másikunk csak
Egy hívószóra vár...