On the Turning Away [Hungarian translation]

A félrefordulásban,

A sápadttól és az elesettől,

És a szavaktól, amiket ők mondanak,

De amit nem értünk meg:

“Nehogy azt hidd, hogy ami történik,

Az csak mások szenvedése,

Mert különben azt veszed észre,

Hogy te is társulsz a félreforduláshoz.”

Egy vétek, ami valahogy,

A fényt árnyékká változtatja,

És kiterjeszti leplét,

Mindenre, amit ismertünk,

Nem tudva, hogy miként nőttek a rangok,

Amiket egy kőszív vezérelt,

Teljesen magányt élhetünk meg,

Az önhitt pompázás álmában.

Az éjszaka szárnyain,

Ahogy a nappal elmosódik,

Amikor a szótlanok egyesülnek,

Egy csendes akkordban,

Számodra idegen szavakat használva,

Megigéznek, amint meggyújtják a lángot,

Érezd a változás új szelét,

Az éjszaka szárnyain.

Nincs többé félrefordulás,

A gyengéktől és a kimerültektől.

Nincs többé félrefordulás

A bent levő hidegségtől,

Csak egy világ, amit mindannyian meg kell osszunk,

Nem elég az, ha csak állunk és bámulunk,

Vajon csak egy álom lenne,

Hogy nem lesz több félrefordulás?