Egy kártyajóslatban egymás mellé kerültünk,
Ő a szép szív dáma volt,
Én pedig a treff bubi.
Azon a csütörtökön, éjfélkor botlottam bele a híd tetején,
Ne sírj! -mondtam, és ő sírva visszamászott a korlátról.
Csak a hajad ázott el, vagy az életed is?
Neked a szél csak esőt hordoz?
Szemeid elkalandoztak, vagy a kérdéseim untatnak?
Szemeidből az ősz sosem múlik el?
Legyél egy hópihe és szállj le a nyelvem hegyére,
Legyél egy hópihe és olvadj el a számban.
Bőrig ázott és levetkőzött, testemet megérintette
Érdes bőrömet életre keltette.
Boldog voltam, ő aludt
Megöleltem amikor álmában félrebeszélt
Nem tudtam a nevét, és ő meztelen feküdt mellettem
Álmomban büszke voltam, tudtam, megmondtam:
Kiderült, hogy hinni kell a kártyajóslatokban.
Felébredve meglepődtem,
A párás ablaküvegen
Az ujjával egy üzenetet hagyott hátra:
"Viszlát!"