Gocce di memoria [Hungarian translation]

Ezek az új könnyek az emlékezet cseppjei

Szereplők vagyunk egy kitörölhetetlen történetben

Számtalanszor jössz majd, hogy megkeress

Üres szobáimban

Felmérhetetlen és felfoghatatlan

Hiányod, ami bennem él

Elválaszthatatlanok vagyunk, ugyanolyanok, törékenyek

És már ily messze egymástól

Fagyos gondolatokkal futok feléd

A sorsunk azonos; egy csapásra változtat majd meg minket

Várunk egy jelet, egy végzetet, egy örökkévalóságot

De mondd meg nekem, mit tegyek, hogy most elérjelek téged

Hogy most elérjelek, elérjelek téged

Egy múlt töredékei vagyunk, ami többé vissza nem térhet

Pótolhatatlan az az idő, mit elrabolt tőlünk,

Mesélek majd rólad, kitalálom érted

Mindazt, amink (már) nincs

Az ígéretek megtörtek, akár az esőcseppek fölöttünk

Elfáradtak a szavak, de én tudom, hogy meghallgatsz majd

Várunk egy másik utazásra, egy végzetre, egy igazságra

De mondd meg nekem, mit tegyek, hogy most elérjelek téged