Emmenez-moi [Hungarian translation]

A dokkok között, ahol a teher és az unalom

Hajlítja meg a hátamat

Itt érkeznek gyümölcsökkel

megnehezítve hasukat a hajók

Jönnek a világ végéről

Magukkal hozva

A csavargók gondolatait

Az égbolt visszatükröződését

és a csodákat

Borsos illatot húzva

Az ismeretlen országokból

És örökké tartó nyarakat

Ahol az emberek szinte meztelenül élnek

A strandokon

Én aki nem ismerem az egész életem

Csak a déli éget

Szeretném tisztára mosni a szürkét

Kidobva a fedélzetről

Vigyél el a világ végére

Vigyél el a csodák országába

Nekem úgy tűnik hogy a nyomorúság

Kevésbé fájdalmas a Nap alatt

A bárokban alkonyatkor

A tengerészekkel

Amikor a lányokkal beszélgetünk és a szerelemről

Egy üveggel a kezünkben

Elvesztem a dolgok fogalmát

És hirtelen a gondolataim

Elragadnak engem és és elvisznek engem

Egy csodálatos államba

Egy partra

Ahol látom kinyújtott karokkal

A szerelmet, amely olyan mint a bolondság

Velem szemben közel

Az álmom nyaka köré

fonom magam

Amikor a bárok bezárnak, és a tengerészek

Visszatérnek a fedélzetükre

Én még reggelig álmodok

A kikötőben állok

Vigyél el a világ végére

Vigyél el a csodák országába

Nekem úgy tűnik hogy a nyomorúság

Kevésbé fájdalmas a Nap alatt

Egy szép nap egy nyikorgó ladikban

A hajótesttől a fedélzetig

Hogy elmessek dolgoznom kell

A hajófenék kazánjában

Követve az utat ami elvezet

A gyermekkori álmaimhoz

A messzi szigetekre

Ahol semmi sem fontos

Csak az élet

Ahol a bágyadt lányok

Beragyogják a szívedet

Azt mondják összefonva

A virágfüzéreiket

Melyek részegítőek

Elmenekülhetnék elhagyja a múltamat

Lelkiismeret furdalás nélkül

Csomag nélkül és szabad szívvel

Hangosan énekelve

Vigyél el a világ végére

Vigyél el a csodák országába

Nekem úgy tűnik hogy a nyomorúság

Kevésbé fájdalmas a Nap alatt