Dear Diary : 2016.07.29 [Hungarian translation]

Július 29, igazán tiszta idő van

Egy felnőtt megkérdezte "Miről álmodozol?"

Mintha az álmaim elárulnák ki is vagyok

Amikor azt mondtam nincsenek álmaim

A felnőtt arcára kiülő tekintet olyan volt, mint egy elveszett gyermek

Ismerős nézés volt

Bármennyire a tanulás nem nagyon volt ínyemre, én megpróbáltam

A szüleim örültek, amikor jó jegyeket vittem haza

Ugyanazon az úton sétálni ugyanabban az időben

Folytattam az életem minden kifejezés nélkül

A sok könyv azt mondja "Nézz a csillagokra az éjszakai égen

És légy az az ember, aki olyan fényes, mint azok a csillagok"

De azok a csillagok, amikre felnéztem egyáltalán nem fénylettek

Így csak továbbmentem, a földet bámulva

Hirtelen, egy furcsa dolog történt velem

Ahogyan sétáltam, egy gyerek odajött és beszélni kezdett hozzám

"Nincs mit nézni a földön, emeld fel a fejed"

A gyerek kicsit fura volt

A gyerek egy széles mosollyal nézett rám gyermeki ragyogással az arcán

De úgy tűnt ugyanazt a kifejezést viseli az arca, mint az enyém

Onnantól egy párszor együtt lógtunk

Zenét kapcsoltunk és együtt táncoltunk, ez volt a legizgalmasabb rész

Most először azt éreztem, hogy igazán élek

A szívem úgy vert, hogy majd kiugrott a helyéről

És az a bizsergő érzés az ujjbegyeimben elhatalmasodott rajtam

Volt valaha ilyen, hogy ennyire akartam volna valamit?

Egyenként több gyerek kezdte a nevem mondogatni

Az út, amin magam sétáltam már sok másé is lett

Lassan a szó "enyém" "miénk"-ké vált

Ezzel az ismeretlen lázzal sétálgatva

És ahogyan a fejünk fölé néztünk, a csillagok fényesen ragyogtak

Ma