Caruso [Hungarian translation]

Itt, ahol ragyog a tenger

És erősen fúj a szél,

Egy régi teraszon, mely

A Sorriento -öbölre néz

Egy férfi átölel egy lányt.

Egy könnyes szemű lányt.

Aztán torkát köszörülve így kezdte dalát:

Olyannyira szeretlek

Nagyon nagyon, jól tudod

Ez már egy izzó kötelék

Ami hevíti az erekben a vért.

Egy ragyogás a tengeren

Az amerikai éjszakákat idézte

De csak lampionok fénye szállt

Egy légcsavar fehér nyomán.

Az ének fájdalmába merülve

Felállt a zongorától

S a felhőből tündöklő holdfény láttán

Még a halált is édesebbnek vélte.

A lány szemébe nézett,

A tengerzöld szemek mélyébe

Hirtelen egy könnycsepp csordult

Mely ismét fojtogatta torkát.

Olyannyira szeretlek

Nagyon nagyon, jól tudod

Ez már egy izzó kötelék

Ami hevíti az erekben a vért.

Az opera hatalma

Ahol minden dráma álca

Egy kis sminkkel és arckifejezéssel

Valaki mássá válhatsz.

De a szempár, mely tekint rád

Oly közeli és igaz,

Feledteti a szavakat,

Összezavarják a gondolatokat.

Ettől minden tova tűnik

Mint az amerikai éjszakák

Visszanézel, és látod az életed

Mint egy légcsavar nyomát.

Igen, ez az élet véget ér

De már nem gondolt sokat rá

Egyre boldogabbnak érezte magát

És újra kezdte dalát.

Olyannyira szeretlek

Nagyon nagyon, jól tudod

Ez már egy izzó kötelék

Ami hevíti az erekben a vért.

Olyannyira szeretlek

Nagyon nagyon, jól tudod

Ez már egy izzó kötelék

Ami hevíti az erekben a vért.