Hogy tudsz úgy átnézni szemeimen, mint a nyitott ajtókon?
Levezetnek téged bensőmbe, hol már annyira zsibbadt vagyok.
Lélek nélkül szellemem alszik valahol a hidegben,
Míg rá nem találsz, és haza nem vezeted.
(Ébressz fel!)
Ébressz fel ott belül,
(Nem tudok felébredni!)
Ébressz fel ott belül,
(Ments meg!)
Mondd ki a nevem, és ments meg a sötétségtől.
(Ébressz fel!)
Parancsold meg véremnek, hogy száguldjon,
(Nem tudok felébredni!)
Mielőtt visszavonhatatlanul így maradok,
(Ments meg!)
Ments meg a semmitől, amivé váltam.
Most, hogy tudom, mi az, mi hiányzik belőlem,
Nem hagyhatsz csak úgy el,
Lélegezz belém és tégy igazivá,
Kelts életre!
(Ébressz fel!)
Ébressz fel ott belül,
(Nem tudok felébredni!)
Ébressz fel ott belül,
(Ments meg!)
Mondd ki a nevem, és ments meg a sötétségtől.
(Ébressz fel!)
Parancsold meg véremnek, hogy száguldjon,
(Nem tudok felébredni!)
Mielőtt visszavonhatatlanul így maradok,
(Ments meg!)
Ments meg a semmitől, amivé váltam.
Kelts életre!
(Hazugságban éltem, nincs idebenn semmi)
Kelts életre!
Belül fagyos vagyok érintésed nélkül,
Szerelmed nélkül, kedvesem,
Csak te vagy az élet és a halál között.
Mindvégig nem hittem el, hogy nem látok,
A sötétben tartottak, de te ott voltál velem szemben.
Úgy tűnik, mintha ezer évig aludtam volna,
Most ki kell nyitnom szemeimet, hogy mindent lássak
Egyetlen gondoloat nélkül, egyetlen hang nélkül, lélek nélkül.
Ne hagyj itt meghalni,
Kell lennie valami többnek.
Kelts életre!
(Ébressz fel!)
Ébressz fel ott belül,
(Nem tudok felébredni!)
Ébressz fel ott belül,
(Ments meg!)
Mondd ki a nevem, és ments meg a sötétségtől.
(Ébressz fel!)
Parancsold meg véremnek, hogy száguldjon,
(Nem tudok felébredni!)
Mielőtt visszavonhatatlanul így maradok,
(Ments meg!)
Ments meg a semmitől, amivé váltam.
(Kelts életre!)
Hazugságban éltem, semmi sincs idebenn.
(Kelts életre!)