Allégorie [Hungarian translation]

Odatartozik a gyönyörű nők sorába,

Gazdag nyaka körül haja lecsügg borába,

Szerelmek karmai, lebujok mérgei

Gránitbőrét simák s tompák megsérteni...

A Halálon nevet, a Mámor néki gyarló,

E két szörny keze, mely csupa köröm és sarló,

Rontó játékain megkíméli e test

Fenséges vonalát, a büszkén egyenest.

Jár istennő gyanánt, pihen, mint női szultán,

A gyönyörökben ő igazhitű muzulmán,

S tárt karja óblibe, mely közt keble dagad,

Szemével csalja a halandó ifjakat.

Hiszi és tudja jól, noha szűz méhe meddő,

(Meddőn is a világ örök szüksége lett ő),

Hogy a test szépsége fenséges adomány,

S minden vad bűnre csak bocsánat kél nyomán.

Nem tudja, hogy mi a Pokol s a Tisztitótűz,

S ha majd az óra jő, mely a vak éj felé űz,

A Halál arcába mint egy ma született

Gyermek néz, kiben nincs bűnbánat s gyűlölet.