Winter Winds [Hungarian translation]

Ahogyan a téli szellők szórják tele Londont magányos szívekkel,

Oh, úgy sodort engem a szemeidben lévő melegség a karjaidba.

Szerelem volt, avagy a hidegtől való félelem, ami keresztülvezetett minket az éjszakán?

Minden csókért, szépséged aduja ütötte kétségem.

És az eszem szólt a szívemhez:

"Hagyd nőni a szerelmet"

De a szívem mondta az eszemnek:

"Ezúttal nem, ezúttal nem!"

Egy nap meg leszünk mosdatva, s eltemetve, szerelmem,

S az időt, mi adatott, hátrahagyjuk a világnak.

És a test, amiben éltünk és szerettünk, pestis martalékává lesz.

Szóval hagyjuk, hogy emlékeink jót tegyenek, azoknak, kik maradnak.

És az eszem szólt a szívemhez:

"Hagyd nőni a szerelmet"

De a szívem mondta az eszemnek:

"Ezúttal nem, ezúttal nem!"

Igen, a szívem mondta az eszemnek:

"Ezúttal nem, ezúttal nem!"

Oh, a szégyen, mit Isten küldött, hogy egyszer szerettem,

Ugyanaz volt, mely a karjaidba küldött.

Oh és a dögvész győzött, mikor elvesztél, s én elmentem.

És nincs remény, nem a remény hal meg utoljára.

És, ha a küzdelmed csapást mér az álmodra,

Emlékezz a tavasz elcseréli a havat, falevelekért,

Ismét boldog és egészséges leszel,

Amikor a város megtisztul, s a nap felkel.

És az eszem szólt a szívemhez:

"Hagyd nőni a szerelmet"

De a szívem mondta az eszemnek:

"Ezúttal nem!"

És az eszem szólt a szívemhez:

"Hagyd nőni a szerelmet"

De a szívem mondta az eszemnek:

"Ezúttal nem, ezúttal nem!"