State of Grace [Hungarian translation]

[1. versszak]

Gyorsan sétálok a közlekedési lámpák között

Nyüzsgő utcák és nyüzsgő életek

S minden, amit tudunk az bizonytalan

Egyedül vagyunk az örökké változó elménkkel

Szerelembe esünk míg el nem kezd fájni vagy vérezni vagy el nem halványul az időben

[Refrén]

S én sosem gondoltam volna, hogy belépsz az életembe

S, hogy sosem leszek már ugyanaz

[2. versszak]

Jössz és a páncélzatom lehullik

Behatolsz, mint egy ágyúgolyó

Most minden, amit tudunk az az, hogy ne engedjük el

Egyedül vagyunk, csak te és én

Fent a szobádban, és a palatáblánk tiszta

Csak két tüzes csillag, négy kék szem

[Elő-refrén]

Nos, te sosem voltál egy szent

S én a helytelenség árnyaiban szerettem

Majd megtanulunk a fájdalommal élni

Mozaik törött szívek,

De ez a szerelem bátor és vad

[Refrén]

S én sosem (sosem) gondoltam volna, hogy belépsz az életembe

S, hogy sosem (sosem) leszek már ugyanaz

[Átvezető]

Ez a kegyelem állapota,

Ami a fáradtságot megérő küzdelem,

Mert a szerelem egy könyörtelen játék

Hacsak jól és helyesen nem játszod

Ezek a sors kezei

Te vagy az én Akhilleusz sarkam

Ez valami jónak az aranykora

Ami helyes és igazi

[Összeroppanás]

S én sosem (sosem) gondoltam volna, hogy belépsz az életembe

S, hogy sosem (sosem) leszek már ugyanaz

[Refrén]

S én sosem (sosem) gondoltam volna, hogy belépsz az életembe

S, hogy én sosem

(Nos te sosem voltál egy szent,

s én a helytelenség árnyaiban szerettem)

Leszek már ugyanaz

(Majd megtanulunk a fájdalommal élni

Mozaik törött szívek,

De ez a szerelem bátor és vad)

[Kivezető]

Ez a kegyelem állapota,

Ami a fáradtságot megérő küzdelem,

Mert a szerelem egy könyörtelen játék

Hacsak jól és helyesen nem játszod