Roman [Hungarian translation]

I

Az ember nem komoly tizenhét évesen.

Egy szép estén - vigye ördög a limonádét,

a korsó sört s a bárt, mely csillog fényesen! -

a sétány hársai közt jár, hol zöld az árnyék.

Júniusest, a hárs jó illatot lehel,

olyan édes a lég, hogy pilláid le-lezárod.

Zajjal rebben a szél - hisz a város közel -

kocsmaszagot sodor és venyigevirágot.

II

Egyszerre föltünik egy tenyérnyi sötét

azúrszinű szövet egy kis ág keretében,

s egy csillag süti át gonoszul, ahogy ég

borzongva édesen, parányin és fehéren.

Júniuséj! Tizenhét év!... A szív ragyog

részegen. Szesz a vér, forrón fejedbe árad.

Kábulatban beszélsz és érzed, hogy a csók

úgy piheg ajkadon, akár egy kicsi állat.

III

A bolond szív regényvilágban kóborol,

midőn egy halovány ívlámpa sugarán át

egy kisasszony siet, arca csupa mosoly,

s rá apja zord keménygallérja veti árnyát.

S mert úgy találja, hogy naiv vagy végtelen,

piciny cipőivel tovább kopogva harsan,

félrekapja fejét, elfordul hirtelen.

S egyszerre ajkadon is elhervad a dallam.

IV

Szerelmes vagy, sovár egész augusztusig!

Szerelmes vagy: nevet szonettodon a lányka.

Ődöngsz kedvetlenül, elhagynak társaid.

- Aztán pár kurta sort ír egy estén a drága.

Ez este bárba mégy, mely csillog fényesen,

egy korsó sört hozatsz, vagy édes limonádét...

Az ember nem komoly tizenhét évesen,

és ha nyílik a hárs, mely alatt zöld az árnyék.

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA