Rüya [Hungarian translation]

Valami lángol a fejemben,

Nyugtalan napok és éjszakák, soha nem érnek véget,

Minden egyes kimondatlan szóval egyre halványabb leszek,

Bár ez nem a te hibád, én vagyok az, akinek nincs mentsége.

Az álmom elment, és én nem vonhatom vissza.

Minden alkalommal, mikor szemeidbe nézek, bűnösnek érzem magam,

Amiért így szeretlek, bár még nem vagyok reményvesztett.

Mágikus mosolyod beárnyékolja lelkem,

Annyira keményen próbáltalak megfogni téged, de elhibáztam.